Mazsola Világa
Köszönöm mindazoknak, akik eddig segítettek és azoknak is, akik a késõbbiek során lesznek támogatóim. Akik pedig még nem ismernek, kérem, hogy ismerkedjenek meg velem és sorsommal.
Idén töltöm be a 47. évemet, és ebbõl több, mint
27 évet tolókocsihoz kötve. Az orvosok szerint állapotom végleges, maximum az
orvostudomány haladása következtében olyan gyógykezelésekre számíthatok, melyek
könnyebbé elviselhetõbbé teszik napjaimat. Egyre többet gondolok azokra a
napokra, mikor majd csak önmagamra számíthatok, édesanyám gondoskodására már
nem. Szeretnék erre már ma felkészülni, ám erre manapság nem ideálisak a
körülmények. Munkaviszony hiján nyugdíjam csekély, az orvosi kezelés pedig
költséges. Ezért fordulok Önhöz segítségért: kérem, lehetõségeihez mérten
járuljon hozzá, hogy teljesebb életet élhessek.
Kovács László a nevem, és 1962. november
27-én születtem Egerben.. 1981-ben érettségiztem a kazincbarcikai Irinyi János
Vegyipari szakközépiskola vegyipari gépész szakán. Ezt követõen Pécsett, illetve
a Katonai Mûszaki Fõiskolán szerettem volna továbbtanulni, de ebben az 1982.
július 19-én bekövetkezett balesetem sajnos megakadályozott. Teljes két évig
voltam kórházban, de sajnos mind a négy végtagom lebénult és így örök életre
tolókocsihoz kötött lettem.
Édesanyámmal élek Bodonyban. Édesapám azóta
meghalt, és most rokkantnyugdíjas édesanyámra hárul az ápolásom és ellátásom. Állapotom miatt hetente
kell felutaznunk Budapestre, a Pethõ Intézetbe kezelésre, gyógytornára.
A
külvilággal - mióta ajándékba kaptam egy 486-os számítógép konfigurációt - a
drótposta és a freemail segítségével levelezéssel tartom a
kapcsolatot.
Email írása